2015. május 1., péntek

Anya- lánya nap

Sziasztok!!Meg is érkeztem egy újabb résszel amit kicsit (nagyon) késve érkezett.Amiért még mindig utálom magam.De kaptam egy csodálatos ajánlatot ami miatt hoztam később.Holnap indulok Erdélybe (már újra itthon) ami már nagyon közel van.Mielőtt el megyek hozok nektek egy újabb részt.Ami remélhetőleg elfogja nyerni a tetszéseteket...
  

Puszi:Rita



2.rész
                                                                         

                                                                     Elena Morris


Reggel amikor már úgy érezte a szervezetem,hogy ennyi alvás bőven elég volt ki pattantak a szemem.Magamra kaptam a köntösöm és már azon kaptam magam,hogy a hűtőben turkálok valami kajáért kutatva. Elkezdtem reggelit készíteni magamnak és arra gondoltam,hogy meglepem anyut.Igen,mióta itt vagyok ami már van pár hete,el határoztam hogy anyunak szólítom.Még,ha nem is annyira egyszerű.Nem sok minden változott pár hét alatt..Kaptam pár kütyüt..ami anyu szerint elengedhetetlen egy tini számára..Nem értettem egyet,hisz eddig is meg voltam telefon és laptop nélkül.Nem kívántam el,hogy vegyen nekem,de nem ellenkezhettem.Már készen volt a reggeli amit tálcára pakoltam és úgy vittem fel a szobájába.A lépcsőn majdnem kiborítottam mindent szokásomhoz híven.Lábbal belöktem az ajtót és az asztalra tettem az ezüst kis tálcát.Anyu még békésen aludt és én pedig ennek véget akartam vetni,milyen gonosz vagyok valójában.Elhúztam a bézs színű függönyt majd kicsit kinyitottam az ablakot,friss levegőt engedve ezzel a szobába.Óvatosan simítottam végig a karján mire kinyitotta nagy zöld szemeit.
-Jó reggelt!! Hoztam neked reggelit.-tartottam felé a tálcát.Ezt követően fel ült majd az ölébe helyezte a tálcát és boldogan falatozott.
-Köszi kicsim -köszönte meg a becenevemen szólítva.
-Ugyan nincs mit anyu.-ültem le mellé és csórtam egy kis uborkát a tányérjáról amit boldogan elrágcsáltam.
Majd felálltam és a szobám rendbe tételével folytattam a napom.Nem sokáig voltam vele elfoglalva mert sose voltam kupis csaj.Nem hagytam szét semmit.Még egy kukát is beszereztem a szobámba és abba gyűjtöttem a héten a szemetemet.Be vettetem az ágyam ami nem könnyű feladat számomra mert sose sikerül tényleg szépre megcsinálnom.De tényleg,sose.Kiválasztottam egy szettet amiben a mai feladataimat végzem.

Nem öltöztem ki nagyon.Sose volt az én stílusom ez a" én vagyok a legszebb és a legtökéletesebb" sőt utáltam azokat is akik ilyenek voltak.Nem bírtam az ilyen..fura embereket.Bosszantottak nagyon is.Leszaladtam a külsőm rendbe tétele után a földszintre és anyu a kocsi kulcsot szorongatta és látszott rajta,hogy engem vár.
-Mi a baj??-kérdeztem aggódó tekintettel vizslatva az előttem álló személyt.
-Semmi,csak arra gondoltam,hogy tarthatnánk egy ilyen kis csajos napot.Mit szólsz??-kérdezte én pedig megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
-Benne vagyok,de máskor ne ijessz meg azt hittem,hogy baj van.-mondtam és ezzel egy kicsit át vettem a szülői szerepet.Ami kissé furcsa volt nekem elsőre,de nem lesz az ha én is az leszek.Majd..soha jót nevettem Elena.Ki lenne képes engem úgy szeretni,hogy már családot is alapítson velem?? Hát ez az,senki.
De ezzel most nem is kell gondolkodnom és ezzel el is tereltem a gondolataimat másik irányba.Szóval megyünk vásárolni..Nincs semmire szükségem de ha már megyünk szét nézek egy kicsit.Be ültem a nagy szörny autónkba ami már nagyon hozzám nőt,és elindultunk a városba.Az út nem sok időt vett igénybe így gyorsan ott voltunk.Benéztünk pár boltba de nekem igazából semmi nem nyerte el a tetszésemet.Anyu pedig egy csomó ruhát vett magának és ha már vett akkor nem hagyott ki engem se,így én is kaptam pár gatyát és pár felsőt is.Miután megtartottuk a nagy vásárlást elindultunk haza.Lepakoltunk és én egyből a fürdőbe vettem az irányt.Letusoltam gyorsan ami annyira megnyugtató volt.Imádok zuhanyozni,olyan tiszta és friss leszek tőle.
Átballagtam a szobámba és elterültem a hatalmas ágyamon.Elő vettem a naplómat és elkezdtem a papírra vetni a gondolataim.

"Szerető család,szerethető élet..ez kell nekem.Remélem,hogy ez örökre így marad szükségem van erre az életre.Erre az új esélyre, erre az új anyára.Erre az esélyre."

Írtam az utolsó gondolataimat a naplómba mielőtt elaludtam.

Remélem,hogy tetszett még ma felteszem a következő részt kárpótlásért :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése