2015. április 11., szombat

1.rész

Sziasztok! Itt is lenne az első rész. Nagyon köszönöm mindenkinek,aki komizott és annyira boldoggá tettetek vele.El sem hiszem,hogy ennyi pozitívumot kaptam már a prológus után..még fel sem fogtam..Még egyszer köszönöm..Na nem húzom az időt.Remélem,hogy tetszik majd nektek.Jó olvasást!
    Rita :)



 Elena Morris




Amikor készen lettünk a papírok aláírásával én elmentem pakolni.Búcsút vettem az én börtönömtől ami az idők során volt menedék.Hiába,hogy utáltam az életemet itt de ide köt egy csomó emlék.Az a boldog percek vagy éppen órák megint felszínre törtek és megint keserves zokogásban törtem ki.De ezzel csak az volt a bajom,hogy fogalmam sincs miért.Hiszen az életem már csak jó irányba fog változni,tudom..Ezek biztos öröm könnyek.Leaggattam a rajzaim a falról összegyűrtem a dalaim..Viszont egy alkotásomon kissé elidőztem: Egy Hate My Mom  felirat volt.Emlékszem ezt akkor csináltam amikor megtudtam a teljes igazságot.Letöröltem a pulcsim ujjával a könnyeim és folyattam a pakolást. Már indulásra készen voltam amikor eszembe jutott a naplóm.Azért gyorsan visszarohantam ott volt ahová tettem.Hála Istennek.Mrs.Eavans már kint várt az autójánál ami egy nagy fekete Range Rover volt.El búcsúztam az igazgató nőtől aki mindig is nagyon kedves volt velem.Majd beszálltam az autóba és elhajtottunk a helyszínről.
Az út nagyon csendben telt csak vártam amíg megérkezünk.Vegyes érzelmeim voltam egy kissé hiszen nem tudtam,hogy majd mi fog rám várni a jövőben.A gondolat menetemet a mostohám szakította félbe:
-Megérkeztünk!-simított végig a karomon.Nem mondtam semmit csak egy bólintással jeleztem,hogy megértettem.Segítettem a csomagjaimmal,hogy ne Mrs.Evans cipelje helyettem.
-Adja csak majd én viszem,elvégre az enyém.-vettem ki a kezei közül a bőröndömet.
-Köszönöm Drágám!-mondta hálásan.
"Várjunk az előbb minek szólított..Drágámnak na hát ezt még szokni kell"-gondoltam magamba.
Megálltunk egy fekete kapu előtt és Mrs.Evansre néztem:
-Most mire várunk?-kérdeztem kíváncsian.Megláttam a nevető ráncait ami elárulta hogy o se fiatal már annyira.
-Arra,hogy kinyitódjon a kapu..tudod automata-válaszolt nevetve.Én pedig vele együtt nevettem a hülye kérdésemen.Amint kinyitódott az automata kapu én azt hittem,hogy képzelődöm.Annyira gyönyörűnek találtam a házat,hogy még a lélegzetem is elállt.Végig mentünk az udvaron ami teljesen magába bolondított.Mindenhol virágok,disz növények,nagyon szép látványt nyújtott a látogatónak,azaz nekem.Ha ilyen az udvar akkor milyen a ház belülről...ezt már nem is mertem elképzelni.A bejárati ajtó a nappaliba vezetett ami nagyon nagy volt és tágas.A falon egy hatalmas plazma tévé helyezkedett el.Nagyon illett oda minden.A konyha volt a kedvencem.Szürke színek domináltak benne ami nagyon megfogott.A bejárati ajtóval szembe volt a lépcső amit eddig észre se vettem.A fokokat kettesével szeltem hiszen már kíváncsi voltam a ház többi részére.A falakat képek díszítették párat jobban meg is néztem.Mrs.Evans volt rajta egy úrral.Nem tudtam,hogy ki hisz még a mostohámatt sem ismerem annyira jól.Annyira elbambultam,hogy észre se vettem hogy mit csinálok:
-Az ott a férjem-mondta teljesen nyugodtan én pedig majdnem szívinfarktust kaptam.Nem hiszem el,hogy csinálta.
-Jézusom..nem is hallottam,hogy itt van.-mondtam még mindig szapora lélegzetet véve.
-Ne haragudj rám,nem akartalak megijeszteni.-válaszolta bűnbánó arccal.
-Semmi baj de inkább most mennék mert ki szeretnék pakolni.-mondtam teljesen nyugodtan de azért mégis csak volt mögötte valami.Igazából nem tudom mi mert van de nem akarom egyenlőre megismerni.Lehet,hogy félek..Félek a változástól..Nem akarok vele jóba lenni.. 
-Jól van gyere megmutatom a szobád.-mutatott az egyik ajtóra.Kitárta előttem és akkor kezdődött a csodálkozás.Egyszerűen nem hittem a szememnek hiszen csodaszép volt.A szoba a kedvenc színeimben pompázott.
Elena szobája. :)

Egy hatalmas ablakkal találtam magam szembe ami az egész szobát nagyon barátságossá és világossá tette.Nagy meglepetésként ért,hogy saját gardróbom is van,amit egy fehér ajtó takart el eddig.Nem is értem honnan tudta,hogy mindig is ilyen szobára vágytam...Nem annyira foglalkoztam vele.Úgy döntöttem,hogy kipakolok és berendezkedek..

~1 óra múlva~

Már végeztem a pakolással jó régen.Rádőltem a hatalmas francia ágyra amibe szinte besüppedtem.
Annyira kényelmes volt és megnyugtató,hiszen ez annyira más környezet egy kissé még furcsa itt nekem.Az elmélkedésemet egy kopogás zavarja meg.Elmotyogtam egy "szabadot" de ekkor már bent is volt az illető.A mostohámon egy világos kék kötényke díszelgett és áradt belőle a fincsi kaja illata.Eszembe se jutott,hogy egész nap szinte nem is ettem semmit.Ebben a hasam is egyetértett mert megmordult mire ösztönösen odakaptam a kezem,elhallgattatva azt.
-Kész a vacsora!Kérlek gyere le és együnk együtt,vagy te a szobádban szeretnél enni?-kérdezte annyira nyugodt hangnemben mint még soha.
-Szívesen eszek önnel.-válaszoltam.Egy bólintással fogadta a válaszom,és már ott sem volt.Éreztem rajta,hogy boldoggá tette a válaszom.Lementem a lépcsőn és éreztem ahogyan csorog a nyálam..ezek az illatok.Spagetti volt a vacsora amit nagyon is szeretek.Vacsora után segítettem a tányérokat elpakolni.Már éppen mentem volna fel az emeletre amikor a mostohám megszólalt:
-Kérlek Elena,tegezz engem.Sose bírtam ha magáznak..Amúgy sem vagyok még annyira öreg-nevet fel.
-Rendben...ne haragudjon vagyis ne haragudj..-sütöm le a szemem mert ez egy kicsit kínos volt.
Felviharzok a szobámba és mivel már elég késő van úgy döntök,hogy elmegyek zuhanyozni egyet.Hát a fürdőben sem csalódtam.Ebben a házban minden tetszik,de komolyan.Megfosztom magam a ruháimtól majd beállok a zuhany alá.Nyugtató mint mindig.Magamra csavarok egy törölközőt és úgy megyek vissza a szobámba.Kerestem valamit amiben aludhatok majd elő vettem a naplóm és elkezdtem a papira vetni a gondolataim.

"Amióta itt vagyok és az csak egy fél nap szinte érzem a változást.Mindig is családra vágytam és most megkaptam egy szerető anyát.Aki mást sem csinál csak a tenyerén hordoz engem.Megérdemli,hogy jó legyek hozzá és ha rajtam múlik az is leszek.Sokáig nem tudtam,hogy mi lesz velem,fogalmam sem volt,hogy így fog kezdődni a változás..egy új anyával és egy új élettel..amit nem fogok soha elrontani.Ezt megígérem magamnak is."

A pár soros napló bejegyzésem után már nem ment tovább az ébrenlét,így a szemem akaratlanul is lecsukódott és nem tudtam megállítani.Elaludtam.


Remélem,hogy tetszett a rész.Bocsi,hogy késve hoztam,de amilyen ügyes vagyok kitöröltem a részt.(Iszonyatosan béna egyébként). Viszont ha el tekintettek ettől akkor léci olvassátok a blogom.
Puszi 
         Rita :)







2015. április 4., szombat

Prológus

                  Elena Morris 

 




"Számomra mindig is nagyon fontos volt a család,hiszen csak nem rég lett.Amikor megszülettem az igazi anyukámnak nem volt bátorsága felnevelni,ezért  úgy gondolta,hogy meg se próbálja így inkább bedobott egy intézetbe...16 évig a szürke falakat bámulni nem volt annyira kellemes,amikor tudtam hogy máshogy is alakulhatott volna az életem.Sírva aludni azt remélve,hogy egy nap meg fog változni ez az  egész.Egyik részről nagyon jó hiszen ez azt jelentette,hogy nem vesztettem el még  a reményt.Másról pedig ijesztő mert  ez nagyon nagy trauma amit az ember nem nagyon felejt el. Tudtam,hogy ez ki hat rám de ,hogy ennyire azt azért nem gondoltam volna..-írtam az utolsó mondatokat a naplómba...

 

-Lányok villany oltás!-szolt a felügyelőnk,Emma. A kissé mogorva külső mögött igazán tiszta szív lakozott.Minden lány megbízott benne és ez alól én sem volt kivétel. Ö is ebben a börtönben nevelkedett..De ö sose tekintette annak..Tiszteltem érte hiszen neki se lehetett könnyű élete és az a furcsa hogy még mindig itt van. Szót fogadtunk neki hiszen nem akartunk büntit kapni.. na ez jó vicc volt.Én sose kaptam,túl jó voltam hozzá. Oda ballagtam a helyemhez..ami a szoba csücskébe volt elrejtve, meg óvott engem.A falon néhány rajzom díszelgett és pár dalom..igen valamivel nekem is elkellet foglalni magam.Bebújtam a meleg ágyikómba és csak gondolkoztam amikor már az agyam teljesen hibernálódott,elaludtam.

 

~Reggel ~

Nagyon éles fény világított pont a szemembe.Lassan fel ültem és megnéztem,hogy mi okozza. A nap sugarai rá vetődtek az asztalomon lévő tükör üvegére és azok pedig rám.Tegnap nem tájékoztattak senkit,hogy ma lesz e valami teendő. Úgy gondoltam ,hogy megnézem van e valami az üzenő falon. Amikor kiértem a kis keskeny folyosóra beszélgetést hallottam. Nem annyira érdekelt biztos valakit örökbe akarnak fogadni..megszoktam.Titkon reméltem,hogy engem de ez csak úgy átfutott az agyamon.Villám gondolat volt.Elmentem az iroda előtt amikor  Mrs.Hamilton a nevemet mondta:

-Elena,kérlek gyere egy kicsit ide!-szolt bájosan amiből persze következtettem,hogy valami kérést vagy feladatot tukmálna rám.De ehelyett végig simított barna hajamon és így szolt:

-Drágám most menj és öltözz fel és utána kérlek gyere vissza mert beszédem van veled!-utasított kedvesen.Rámosolyogtam és eleget tettem a kérésének és vissza csoszogtam a szobába ahol már a többiek is ébredeztek. Turkáltam a szekrényembe egy csomót mire eldöntöttem,hogy mit fogok felvenni.

Ruhám :)

 Visszamentem ahol már rögtön nehézségbe ütköztem,mert egy középkorú nő ült az egyik fotelben.Nem is tudtam hirtelen hova tenni ezt az egészet.Küldtem Mrs.Hamilton felé egy segítség kérő  pillantást aki rögtön kapcsolt,hogy segítsen nekem.

-Elena ez a hölgy itt:Mrs.Evans. Régi kedves ismerősöm és ö ismerte az édesanyádat..  Itt már nem igazán tudtam magam tartani és a szememből egy nagy kövér könnycsepp csordult ki. Az igazgató nő csak a papírokat nézte és úgy beszélt én pedig nyeltem a könnyeimet.

..... és ezért is szeretném ha örökbe fogadna téged mert hátha segíthet előkeríteni az édesanyád.-fejezte be. Amikor felnézett látta,hogy bugyognak a könnyeim,lenézett és a fejét csóválta.Rá nézett a zsebkendőt tartó kis dobozra majd rám jelezvén,hogy vegyek belőle.Megköszöntem majd a ki pirosodott arcomat kezdtem vele itatni.Csak magam elé bámultam amikor a nő is megszólalt:

-Figyelj Elena,én nem erőltettem ezt a dolgot..rajtad áll a döntés.Mindent teljesen megértek..ami veled történt..tudom elég nehéz lehetett..-mondta barátságosan Mrs.Evans.

Nagyon jól estek a szavai,hiszen eddig nem kaptam szeretetet,de belőle éreztem ,ahogyan árad. Talán most fog megváltozni az életem..lehet hogy a mostohám vezet el Anyuhoz.Egy próbát megér..szerintem..Lehet,hogy a lelki gyógyulásban ő tud majd a legtöbbet segíteni.

-Nem..nem én magával megyek,csak ígérje meg,hogy segít nekem..és nem hagy majd el.Nem bírnám még egyszer elviselni ezt az érzést.-válaszoltam még mindig szipogva..

A mostohám arcára ki ült a mosoly és én magam is elmosolyodtam..Lehet,hogy az új anyukám jelenti az arany középutat  az életembe.

 

 

Remélem,hogy tetszik nektek ez a kis bevezető.. Ne felejtsetek kommentálni.A fejlécet Klauu S-nek köszönhetitek,én is nagyon hálás vagyok érte.. És kellemes Húsvéti ünnepeket mindenkinek.

 Rita  :)