2015. április 4., szombat

Prológus

                  Elena Morris 

 




"Számomra mindig is nagyon fontos volt a család,hiszen csak nem rég lett.Amikor megszülettem az igazi anyukámnak nem volt bátorsága felnevelni,ezért  úgy gondolta,hogy meg se próbálja így inkább bedobott egy intézetbe...16 évig a szürke falakat bámulni nem volt annyira kellemes,amikor tudtam hogy máshogy is alakulhatott volna az életem.Sírva aludni azt remélve,hogy egy nap meg fog változni ez az  egész.Egyik részről nagyon jó hiszen ez azt jelentette,hogy nem vesztettem el még  a reményt.Másról pedig ijesztő mert  ez nagyon nagy trauma amit az ember nem nagyon felejt el. Tudtam,hogy ez ki hat rám de ,hogy ennyire azt azért nem gondoltam volna..-írtam az utolsó mondatokat a naplómba...

 

-Lányok villany oltás!-szolt a felügyelőnk,Emma. A kissé mogorva külső mögött igazán tiszta szív lakozott.Minden lány megbízott benne és ez alól én sem volt kivétel. Ö is ebben a börtönben nevelkedett..De ö sose tekintette annak..Tiszteltem érte hiszen neki se lehetett könnyű élete és az a furcsa hogy még mindig itt van. Szót fogadtunk neki hiszen nem akartunk büntit kapni.. na ez jó vicc volt.Én sose kaptam,túl jó voltam hozzá. Oda ballagtam a helyemhez..ami a szoba csücskébe volt elrejtve, meg óvott engem.A falon néhány rajzom díszelgett és pár dalom..igen valamivel nekem is elkellet foglalni magam.Bebújtam a meleg ágyikómba és csak gondolkoztam amikor már az agyam teljesen hibernálódott,elaludtam.

 

~Reggel ~

Nagyon éles fény világított pont a szemembe.Lassan fel ültem és megnéztem,hogy mi okozza. A nap sugarai rá vetődtek az asztalomon lévő tükör üvegére és azok pedig rám.Tegnap nem tájékoztattak senkit,hogy ma lesz e valami teendő. Úgy gondoltam ,hogy megnézem van e valami az üzenő falon. Amikor kiértem a kis keskeny folyosóra beszélgetést hallottam. Nem annyira érdekelt biztos valakit örökbe akarnak fogadni..megszoktam.Titkon reméltem,hogy engem de ez csak úgy átfutott az agyamon.Villám gondolat volt.Elmentem az iroda előtt amikor  Mrs.Hamilton a nevemet mondta:

-Elena,kérlek gyere egy kicsit ide!-szolt bájosan amiből persze következtettem,hogy valami kérést vagy feladatot tukmálna rám.De ehelyett végig simított barna hajamon és így szolt:

-Drágám most menj és öltözz fel és utána kérlek gyere vissza mert beszédem van veled!-utasított kedvesen.Rámosolyogtam és eleget tettem a kérésének és vissza csoszogtam a szobába ahol már a többiek is ébredeztek. Turkáltam a szekrényembe egy csomót mire eldöntöttem,hogy mit fogok felvenni.

Ruhám :)

 Visszamentem ahol már rögtön nehézségbe ütköztem,mert egy középkorú nő ült az egyik fotelben.Nem is tudtam hirtelen hova tenni ezt az egészet.Küldtem Mrs.Hamilton felé egy segítség kérő  pillantást aki rögtön kapcsolt,hogy segítsen nekem.

-Elena ez a hölgy itt:Mrs.Evans. Régi kedves ismerősöm és ö ismerte az édesanyádat..  Itt már nem igazán tudtam magam tartani és a szememből egy nagy kövér könnycsepp csordult ki. Az igazgató nő csak a papírokat nézte és úgy beszélt én pedig nyeltem a könnyeimet.

..... és ezért is szeretném ha örökbe fogadna téged mert hátha segíthet előkeríteni az édesanyád.-fejezte be. Amikor felnézett látta,hogy bugyognak a könnyeim,lenézett és a fejét csóválta.Rá nézett a zsebkendőt tartó kis dobozra majd rám jelezvén,hogy vegyek belőle.Megköszöntem majd a ki pirosodott arcomat kezdtem vele itatni.Csak magam elé bámultam amikor a nő is megszólalt:

-Figyelj Elena,én nem erőltettem ezt a dolgot..rajtad áll a döntés.Mindent teljesen megértek..ami veled történt..tudom elég nehéz lehetett..-mondta barátságosan Mrs.Evans.

Nagyon jól estek a szavai,hiszen eddig nem kaptam szeretetet,de belőle éreztem ,ahogyan árad. Talán most fog megváltozni az életem..lehet hogy a mostohám vezet el Anyuhoz.Egy próbát megér..szerintem..Lehet,hogy a lelki gyógyulásban ő tud majd a legtöbbet segíteni.

-Nem..nem én magával megyek,csak ígérje meg,hogy segít nekem..és nem hagy majd el.Nem bírnám még egyszer elviselni ezt az érzést.-válaszoltam még mindig szipogva..

A mostohám arcára ki ült a mosoly és én magam is elmosolyodtam..Lehet,hogy az új anyukám jelenti az arany középutat  az életembe.

 

 

Remélem,hogy tetszik nektek ez a kis bevezető.. Ne felejtsetek kommentálni.A fejlécet Klauu S-nek köszönhetitek,én is nagyon hálás vagyok érte.. És kellemes Húsvéti ünnepeket mindenkinek.

 Rita  :)

 

 

 

 

9 megjegyzés:

  1. Izgalmasnak ígérkezik! Kíváncsi vagyok mi sül ki belöle :)

    VálaszTörlés
  2. Izgalmasnak ígérkezik! Kíváncsi vagyok mi sül ki belöle :)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm szépen! Tarts velem és meg tudhatod hogy mi lesz belőle.Remélem hogy továbbra is elnyeri majd a tetszésedet...
    Puszi:Rita

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszik már a bevezető is ! :) Csak így tovább ! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm!
      Örülök hogy tetszett neked.Remèlem,hogy ezutàn is tetszeni fog! :)

      Törlés
  5. Hűűha nagyon jó lett a bevezető *.* Gratulálok nagyon ügyi vagy!!! :D csak így tovább! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm!Örülök,hogy így gondolod!Remélem,hogy nem vàltozik meg a vèlemènyed egy hamar :) Ès remèlen,hogy tovàbbra is figyelemmel kísèred Elena törtènetèt :)

      Törlés
  6. Már nagyon várom a következőt! Siess! Van, benne egyediség és sok más is megfogott. Várom hogy folytasd! ;) <3 Ügyesen, így tovább!

    VálaszTörlés
  7. Köszi szépen! Remélem,hogy továbbra is így fogod gondolni :) Remélem,hogy máskor is elmondod majd a véleményed..Igyekszem vele nagyon :) <3

    VálaszTörlés