Rita :)
Elena Morris
Amikor készen lettünk a papírok aláírásával én elmentem pakolni.Búcsút vettem az én börtönömtől ami az idők során volt menedék.Hiába,hogy utáltam az életemet itt de ide köt egy csomó emlék.Az a boldog percek vagy éppen órák megint felszínre törtek és megint keserves zokogásban törtem ki.De ezzel csak az volt a bajom,hogy fogalmam sincs miért.Hiszen az életem már csak jó irányba fog változni,tudom..Ezek biztos öröm könnyek.Leaggattam a rajzaim a falról összegyűrtem a dalaim..Viszont egy alkotásomon kissé elidőztem: Egy Hate My Mom felirat volt.Emlékszem ezt akkor csináltam amikor megtudtam a teljes igazságot.Letöröltem a pulcsim ujjával a könnyeim és folyattam a pakolást. Már indulásra készen voltam amikor eszembe jutott a naplóm.Azért gyorsan visszarohantam ott volt ahová tettem.Hála Istennek.Mrs.Eavans már kint várt az autójánál ami egy nagy fekete Range Rover volt.El búcsúztam az igazgató nőtől aki mindig is nagyon kedves volt velem.Majd beszálltam az autóba és elhajtottunk a helyszínről.
Az út nagyon csendben telt csak vártam amíg megérkezünk.Vegyes érzelmeim voltam egy kissé hiszen nem tudtam,hogy majd mi fog rám várni a jövőben.A gondolat menetemet a mostohám szakította félbe:
-Megérkeztünk!-simított végig a karomon.Nem mondtam semmit csak egy bólintással jeleztem,hogy megértettem.Segítettem a csomagjaimmal,hogy ne Mrs.Evans cipelje helyettem.
-Adja csak majd én viszem,elvégre az enyém.-vettem ki a kezei közül a bőröndömet.
-Köszönöm Drágám!-mondta hálásan.
"Várjunk az előbb minek szólított..Drágámnak na hát ezt még szokni kell"-gondoltam magamba.
Megálltunk egy fekete kapu előtt és Mrs.Evansre néztem:
-Most mire várunk?-kérdeztem kíváncsian.Megláttam a nevető ráncait ami elárulta hogy o se fiatal már annyira.
-Arra,hogy kinyitódjon a kapu..tudod automata-válaszolt nevetve.Én pedig vele együtt nevettem a hülye kérdésemen.Amint kinyitódott az automata kapu én azt hittem,hogy képzelődöm.Annyira gyönyörűnek találtam a házat,hogy még a lélegzetem is elállt.Végig mentünk az udvaron ami teljesen magába bolondított.Mindenhol virágok,disz növények,nagyon szép látványt nyújtott a látogatónak,azaz nekem.Ha ilyen az udvar akkor milyen a ház belülről...ezt már nem is mertem elképzelni.A bejárati ajtó a nappaliba vezetett ami nagyon nagy volt és tágas.A falon egy hatalmas plazma tévé helyezkedett el.Nagyon illett oda minden.A konyha volt a kedvencem.Szürke színek domináltak benne ami nagyon megfogott.A bejárati ajtóval szembe volt a lépcső amit eddig észre se vettem.A fokokat kettesével szeltem hiszen már kíváncsi voltam a ház többi részére.A falakat képek díszítették párat jobban meg is néztem.Mrs.Evans volt rajta egy úrral.Nem tudtam,hogy ki hisz még a mostohámatt sem ismerem annyira jól.Annyira elbambultam,hogy észre se vettem hogy mit csinálok:
-Az ott a férjem-mondta teljesen nyugodtan én pedig majdnem szívinfarktust kaptam.Nem hiszem el,hogy csinálta.
-Jézusom..nem is hallottam,hogy itt van.-mondtam még mindig szapora lélegzetet véve.
-Ne haragudj rám,nem akartalak megijeszteni.-válaszolta bűnbánó arccal.
-Semmi baj de inkább most mennék mert ki szeretnék pakolni.-mondtam teljesen nyugodtan de azért mégis csak volt mögötte valami.Igazából nem tudom mi mert van de nem akarom egyenlőre megismerni.Lehet,hogy félek..Félek a változástól..Nem akarok vele jóba lenni..
-Jól van gyere megmutatom a szobád.-mutatott az egyik ajtóra.Kitárta előttem és akkor kezdődött a csodálkozás.Egyszerűen nem hittem a szememnek hiszen csodaszép volt.A szoba a kedvenc színeimben pompázott.
Egy hatalmas ablakkal találtam magam szembe ami az egész szobát nagyon barátságossá és világossá tette.Nagy meglepetésként ért,hogy saját gardróbom is van,amit egy fehér ajtó takart el eddig.Nem is értem honnan tudta,hogy mindig is ilyen szobára vágytam...Nem annyira foglalkoztam vele.Úgy döntöttem,hogy kipakolok és berendezkedek..
~1 óra múlva~
Már végeztem a pakolással jó régen.Rádőltem a hatalmas francia ágyra amibe szinte besüppedtem.
Annyira kényelmes volt és megnyugtató,hiszen ez annyira más környezet egy kissé még furcsa itt nekem.Az elmélkedésemet egy kopogás zavarja meg.Elmotyogtam egy "szabadot" de ekkor már bent is volt az illető.A mostohámon egy világos kék kötényke díszelgett és áradt belőle a fincsi kaja illata.Eszembe se jutott,hogy egész nap szinte nem is ettem semmit.Ebben a hasam is egyetértett mert megmordult mire ösztönösen odakaptam a kezem,elhallgattatva azt.
-Kész a vacsora!Kérlek gyere le és együnk együtt,vagy te a szobádban szeretnél enni?-kérdezte annyira nyugodt hangnemben mint még soha.
-Szívesen eszek önnel.-válaszoltam.Egy bólintással fogadta a válaszom,és már ott sem volt.Éreztem rajta,hogy boldoggá tette a válaszom.Lementem a lépcsőn és éreztem ahogyan csorog a nyálam..ezek az illatok.Spagetti volt a vacsora amit nagyon is szeretek.Vacsora után segítettem a tányérokat elpakolni.Már éppen mentem volna fel az emeletre amikor a mostohám megszólalt:
-Kérlek Elena,tegezz engem.Sose bírtam ha magáznak..Amúgy sem vagyok még annyira öreg-nevet fel.
-Rendben...ne haragudjon vagyis ne haragudj..-sütöm le a szemem mert ez egy kicsit kínos volt.
Felviharzok a szobámba és mivel már elég késő van úgy döntök,hogy elmegyek zuhanyozni egyet.Hát a fürdőben sem csalódtam.Ebben a házban minden tetszik,de komolyan.Megfosztom magam a ruháimtól majd beállok a zuhany alá.Nyugtató mint mindig.Magamra csavarok egy törölközőt és úgy megyek vissza a szobámba.Kerestem valamit amiben aludhatok majd elő vettem a naplóm és elkezdtem a papira vetni a gondolataim.
"Amióta itt vagyok és az csak egy fél nap szinte érzem a változást.Mindig is családra vágytam és most megkaptam egy szerető anyát.Aki mást sem csinál csak a tenyerén hordoz engem.Megérdemli,hogy jó legyek hozzá és ha rajtam múlik az is leszek.Sokáig nem tudtam,hogy mi lesz velem,fogalmam sem volt,hogy így fog kezdődni a változás..egy új anyával és egy új élettel..amit nem fogok soha elrontani.Ezt megígérem magamnak is."
A pár soros napló bejegyzésem után már nem ment tovább az ébrenlét,így a szemem akaratlanul is lecsukódott és nem tudtam megállítani.Elaludtam.
Remélem,hogy tetszett a rész.Bocsi,hogy késve hoztam,de amilyen ügyes vagyok kitöröltem a részt.(Iszonyatosan béna egyébként). Viszont ha el tekintettek ettől akkor léci olvassátok a blogom.
Puszi
Rita :)
-Az ott a férjem-mondta teljesen nyugodtan én pedig majdnem szívinfarktust kaptam.Nem hiszem el,hogy csinálta.
-Jézusom..nem is hallottam,hogy itt van.-mondtam még mindig szapora lélegzetet véve.
-Ne haragudj rám,nem akartalak megijeszteni.-válaszolta bűnbánó arccal.
-Semmi baj de inkább most mennék mert ki szeretnék pakolni.-mondtam teljesen nyugodtan de azért mégis csak volt mögötte valami.Igazából nem tudom mi mert van de nem akarom egyenlőre megismerni.Lehet,hogy félek..Félek a változástól..Nem akarok vele jóba lenni..
-Jól van gyere megmutatom a szobád.-mutatott az egyik ajtóra.Kitárta előttem és akkor kezdődött a csodálkozás.Egyszerűen nem hittem a szememnek hiszen csodaszép volt.A szoba a kedvenc színeimben pompázott.
 |
| Elena szobája. :) |
Egy hatalmas ablakkal találtam magam szembe ami az egész szobát nagyon barátságossá és világossá tette.Nagy meglepetésként ért,hogy saját gardróbom is van,amit egy fehér ajtó takart el eddig.Nem is értem honnan tudta,hogy mindig is ilyen szobára vágytam...Nem annyira foglalkoztam vele.Úgy döntöttem,hogy kipakolok és berendezkedek..
~1 óra múlva~
Már végeztem a pakolással jó régen.Rádőltem a hatalmas francia ágyra amibe szinte besüppedtem.
Annyira kényelmes volt és megnyugtató,hiszen ez annyira más környezet egy kissé még furcsa itt nekem.Az elmélkedésemet egy kopogás zavarja meg.Elmotyogtam egy "szabadot" de ekkor már bent is volt az illető.A mostohámon egy világos kék kötényke díszelgett és áradt belőle a fincsi kaja illata.Eszembe se jutott,hogy egész nap szinte nem is ettem semmit.Ebben a hasam is egyetértett mert megmordult mire ösztönösen odakaptam a kezem,elhallgattatva azt.
-Kész a vacsora!Kérlek gyere le és együnk együtt,vagy te a szobádban szeretnél enni?-kérdezte annyira nyugodt hangnemben mint még soha.
-Szívesen eszek önnel.-válaszoltam.Egy bólintással fogadta a válaszom,és már ott sem volt.Éreztem rajta,hogy boldoggá tette a válaszom.Lementem a lépcsőn és éreztem ahogyan csorog a nyálam..ezek az illatok.Spagetti volt a vacsora amit nagyon is szeretek.Vacsora után segítettem a tányérokat elpakolni.Már éppen mentem volna fel az emeletre amikor a mostohám megszólalt:
-Kérlek Elena,tegezz engem.Sose bírtam ha magáznak..Amúgy sem vagyok még annyira öreg-nevet fel.
-Rendben...ne haragudjon vagyis ne haragudj..-sütöm le a szemem mert ez egy kicsit kínos volt.
Felviharzok a szobámba és mivel már elég késő van úgy döntök,hogy elmegyek zuhanyozni egyet.Hát a fürdőben sem csalódtam.Ebben a házban minden tetszik,de komolyan.Megfosztom magam a ruháimtól majd beállok a zuhany alá.Nyugtató mint mindig.Magamra csavarok egy törölközőt és úgy megyek vissza a szobámba.Kerestem valamit amiben aludhatok majd elő vettem a naplóm és elkezdtem a papira vetni a gondolataim.
"Amióta itt vagyok és az csak egy fél nap szinte érzem a változást.Mindig is családra vágytam és most megkaptam egy szerető anyát.Aki mást sem csinál csak a tenyerén hordoz engem.Megérdemli,hogy jó legyek hozzá és ha rajtam múlik az is leszek.Sokáig nem tudtam,hogy mi lesz velem,fogalmam sem volt,hogy így fog kezdődni a változás..egy új anyával és egy új élettel..amit nem fogok soha elrontani.Ezt megígérem magamnak is."
A pár soros napló bejegyzésem után már nem ment tovább az ébrenlét,így a szemem akaratlanul is lecsukódott és nem tudtam megállítani.Elaludtam.
Remélem,hogy tetszett a rész.Bocsi,hogy késve hoztam,de amilyen ügyes vagyok kitöröltem a részt.(Iszonyatosan béna egyébként). Viszont ha el tekintettek ettől akkor léci olvassátok a blogom.
Puszi
Rita :)
